2009. augusztus 18., kedd

2009. augusztus 10., hétfő

2009. augusztus 8., szombat

Kacat és kisgyerek




Kacat és kisgyerek

Arzt-Pintér Anna verse

Húgod szobájából elcsent baba, játékszer.
Az vagyok.
Inged alatt kiloptál
-mint kertész a magot-,
lecsupaszítottál fodraimtól-csak piros cipőm, az maradt-
és kitépted fejemből a fürtös, tincsekbe gyúrt hajat.

Most kopaszon
tarkómon bizonytalan ákombákommal
- csak Te tudod mit jelentek -
vigyázom alvó testeden a rendet.

Kivájtad jobbik szemem
- úgy láttad könnyezett-
s az üregébe csigaházat nyomtál
ügyetlenül. Így szeretsz.
És én is így vagyok szabad.
Otthonom vagy, nem babaház.
Hazaérsz, s tenyeredet rámgombolod
ruhám vagy. Fodrom, kopott fejemen a máz.

Arcomba törlöd tejbajszodat,
sáros tócsákban úsztatsz,
szilánkokkal karcolod a talpam:
összetartozunk.

Cipősdobozod királynője lettem.
Őrzöm titkaid.
Én a legcsúfabb titok
fényesre csókolom
gyermekkezeddel gyűjtött gömbölyű kavicsaid,
s tűvel átszúrt tépett szárnyú lepkét
-hímporától cserepes a szám-,
kisimítom a foghíjas könyvet -hangtalan-
melyből kitépted a képeket, hogy ne értsd...
Leszakított mackóorrokhoz dörgölöm magam.

És minden éjjel számba veszem
a zsinegeket, gombokat, lepke-lakott
gyufásdobozt, madártollat
sok édes kacatot.

Magam is kacat vagyok.
( A leltár része.)
Kopaszon, csorba csigaházzal szemüregemben
csak én látom ki vagy.

Kisgyerek.

Látom, ki vagyok, ha megölelsz.
(S felpolcolom lebiggyedt szád,
ha meghorzsolod csontos térdedet.)

2009. augusztus 3., hétfő